Az opciók hatékony eszközt jelentenek a kockázatukat fedezni kívánóknak, és változatos befektetési stratégiák kidolgozását teszik lehetővé a piac többi szereplője számára is. Az opciók segítségével a befektetők a saját kockázatvállalási hajlandóságuknak megfelelő portfoliót alakíthatnak ki.  A szabványosítás teszi igazán kereskedhetővé az opciókat, biztosítva azt, hogy csak korlátozott – de még mindig nagy számú – befektetési eszköz legyen a piacon, és a befektetőknek ne kelljen egyedi szerződéseket kötniük egymással.

A tőzsdei opciók sikeréhez nagyban hozzájárult az, hogy a partnerkockázat az elszámolóházak bekapcsolódásával jelentősen lecsökkent. Az elszámolóház jelenik meg ugyanis a vevővel szemben eladóként, az eladóval szemben vevőként, vagyis az elszámolóház garantálja az ügylet teljesítését. Ezzel együtt az opciók fizikai léte is megszűnt, azaz az opciós szerződéseket nem nyomtatják már ki, csak az elszámolóházi számlákon tartják nyílván.

Miben különbözik az opciós ügylet a határidős ügylettől?

A határidős ügylet mindkét oldalán álló befektetők kötelezettséget vállalnak egy üzlet jövőbeni létrehozására. Az opció azonban csak az ügyletben résztvevő egyik fél (nevezetesen az opció eladója) számára jelent kötelezettséget, a másik fél az ügyletkötés során jogosulttá válik. Ez azt is jelenti, hogy amíg a határidős ügylet esetén a lejáratkor bizonyos a teljesítés, az opciós ügylet során a jogosulton múlik, hogy az üzlet létrejön vagy sem.