Egy hajszál választotta el a Sanatmetal Kft.-t attól, hogy a sok félresikerült hazai privatizációs történet egyikévé váljon. A 60-as években alapított egri Finommechanikai Vállalat átalakulásával létrejött társaság akkori többségi tulajdonosát, az amerikai DePuyt 1998-ban felvásárolta a Johnson & Johnson, és az összeolvadás során a magyarnál egy nagyságrenddel nagyobb céget is bezártak. Az ügyvezető, Farkas József végül bankhitel, gépvisszaadás és termékkel való fizetés révén vásárolta ki a multit.

A szakember számára egyetlen pillanatig sem volt kétséges, hogy az üzemet érdemes fenntartani, és az idő őt igazolta. A vállalat ekkoriban elsősorban traumatológiai ellátáshoz szükséges eszközöket gyártott, egyebek mellett olyan drótokat, lemezeket és szegeket, amelyek nélkülözhetetlenek a sérült testrészek „összecsavarozásához”. Ebben idehaza piacvezetők, s ez a céljuk az ortopédiai vonalon is, ahol főként csípő- és térdprotéziseket állítanak elő. Emellett nagy szakmai elismerésnek örvendenek a gerincgyógyászati megoldásaik, de a fog- és állatorvosok számára is gyártanak termékeket.

Az árbevétel harmada származik itthonról Farkas József fájlalja is, hogy a hazai egészségügyi közbeszerzések feltételei gyakran a multiknak kedveznek. Közel 40 országba exportálnak, legnagyobb külpiacuk Kína, Svájcba a multinacionális vállalatokkal kialakított beszállítói kapcsolat révén jutnak el termékeik. Romániában, Német-, Török- és Oroszországban leánycégük is működik. Különösen az utóbbi érdekes, mert a Moszkvától 100 kilométerre lévő Obnyinszkben gyárat építenek, amely jövő tavasszal kezd termelni. Az ügyvezető úgy számol, hogy a felfutás után az üzem egy-két milliárdot ad hozzá a vállalat forgalmához, amely a tervek szerint az idén már eléri az 5,2 milliárd forintot. Hosszabb távon pedig ennél is nagyobb jelentősége lehet, mert az orosz törvények szerint a hazai előállítású termékeket kell előnyben részesíteni. Ráadásul az Eurázsiai Gazdasági Unió további másik négy tagállamának a piacát is elérhetik majd.

A 220 fős Sanatmetalt már most is Európa 40 legjelentősebb egészségügyi gyártója között jegyzik, de egy évtized alatt szeretne a top 10-be jutni. A minőség és az innovációs kapacitás adott ehhez. Farkas József szerint elsősorban a marketingben, értékesítésben és a tőkehelyzetet illetően kell javulni. Ami az utóbbit illeti, nincs olyan negyedév, hogy ne keresné meg befektető a vállalatot, de az ügyvezető – akinek emlékezetében élénken élnek az 1998-ban történtek – szeretné a társaságot több generáción keresztül családi cégnek megőrizni. Persze tisztában van a nehézségekkel: Nyugat-Európában az ilyen vállalatoknak csak 15 százaléka éri meg, hogy átvegye a harmadik nemzedék. Esetükben a második már jó ideje színen van: Emese lánya a marketinget, míg Péter fia a kereskedelmi területet vezeti.

bet-50-kep-bet-30-sanatmetal.jpg

A tőzsdére lépés szerepel a távlati tervek között, de Farkas József szerint egyelőre „nem tartanak ott”, jelenleg a nemzetköziesedésre koncentrálnak. A tőkehelyzet megerősítése mindenesetre jól jönne, mert a nyereséget folyamatosan a géppark korszerűsítésére fordítják, így tudják megőrizni a versenyképességüket. A banki finanszírozás pedig csak azt teszi lehetővé, hogy nemzetközileg is elismert innovációikkal fokozatosan, országról országra jelenjenek meg, míg egy multi ezt globálisan is megteheti. A hitelek egy jelentős része ráadásul áttételesen az egészségügyet pénzeli – a kórházak késedelmes fizetése egyáltalán nem csak Magyarországon jellemző.

A vállalat egy új termékkel is jelentkezik, amely reményeik szerint megalapozza a diagnosztikai ágazatot. A WIWE egy névjegykártya méretű eszköz két szenzorral, amelyekre az ujjakat lehet helyezni. A berendezés – okostelefonon keresztül, amellyel bluetoothszal kommunikál – megmutatja és kiértékeli az EKG-t és a vér oxigénszintjét. A lényeg, hogy riaszt, ha valamilyen súlyos rendellenesség – stroke, hirtelen szívhalál – előjelei mutatkoznak. Az előzetes érdeklődés óriási, a nyilvános bemutató a tervek szerint október második felében – e kiadvány lezárása után – esedékes, amelyet megelőz az elővásárlói igények kielégítése.