Ha megnézzük a kiadványban szereplő ötven sikeres vállalkozást, heterogén csoportot látunk a hátterük, történetük alapján, mégis mindegyik jelentős potenciállal rendelkezik. Mit gondolsz, mik a közös kihívások a következő években a számukra?

Kóka Gábor: A hazai üzleti élet szereplői a 90-es évek alapítóitól egészen a 20-as éveikben járó, start-up utat választó fiatalabb generációkig fajsúlyos szereplőkké válhatnak a nemzetközi piacokon is. Van azonban néhány – jellemzően történelmi sajátosságainkból fakadó – kihívás, amivel minden magántulajdonú vállalkozás tulajdonosi körének szembe kell néznie. A családi vállalkozások kapcsán az utódlástervezésről rengeteg szó esik, míg egy frissebb történet esetében például a joint-venture partnerek magánvagyonát, felelősségeinek korlátait, házassági vagyonjogi kérdéseket vagy a menedzsment és a tulajdonos szerepének koncentrációjából fakadó, úgynevezett „key-man-risk” kockázatot kell kezelnünk. A kiadványban szereplő 50 társaság szerencsére – vagy inkább a tudatos építkezés eredményeként – jó helyzetben van ilyen szempontból, de ezek a kockázatok folyamatos tervezést, kezelést igényelnek majd nagyobb volumenben is.

Az üzleti kihívások mellett a tulajdonosok magánélete is egy olyan dologgá válik, ami alapos átgondolást, tervezést igényel. Melyek a sarkalatos területek a hazai tulajdonosok számára?

Kóka Gábor: Ezen vállalkozások esetében egy, vagy néhány magánszemély – családtag – korlátozás nélkül rendelkezésre álló munkája, tudása, kreativitása, elkötelezettsége, de főleg a személyisége, személye kulcsfontosságú az üzletmenet szempontjából. Ez adja egyrészt ezen vállalkozások piaci erejét. Másrészt viszont kockázatokat hordoz: ők ugyanúgy elválhatnak, megbetegedhetnek, elhalálozhatnak, áldozatai lehetnek kiberbűnözőknek vagy kompromittálódhatnak. Esetükben viszont nem csupán a személyükhöz kötődő érzelmi megrázkódtatás vagy családi trauma az, ami ilyenkor károkat tud okozni, hanem akár több ezer család megélhetése kerülhet veszélybe, ha például a 100%-os tulajdonos és egyben vezérigazgató mobiltelefonját vagy autóját hackertámadás éri. Egy válás szélsőségesen vitás esetben jól prosperáló társaságok feldarabolásához vagy kényszerértékesítéséhez vezethet, míg haláluk esetén az üzlettársak és a társaságok hosszú időre bizonytalanságba kerülhetnek döntéshozó nélkül.

Ezek súlyos kockázatok, mégis azt említetted, hogy az idei ötvenek sok szempontból jobb helyzetben vannak pályatársaikhoz képest. Mik azok a lépések, amiket egy tulajdonosnak át kell gondolnia és meg kell tennie és jellemzően miért maradnak el mégis?

Kóka Gábor: Tipikusan két oka van annak, hogy ezekkel a kérdésekkel nem foglalkoznak: a korlát részben időbeli, részben pszichológiai. Egyrészt nincs erre szánt idejük a napi működés mellett, mert 12-16 óra munka és a család mellett nehéz olyan kérdésekre időt és lelkierőt találni, hogy végintézkedést, házassági vagyonjogi megállapodást készíttessenek, a magánvagyonukat védő konstrukciókat (bizalmi vagyonkezelést vagy vagyonkezelő alapítványokat) hozzanak létre, vagy átvilágíttassák a telefonjukat, autójukat támadási felületek után kutatva. Másrészt ezek a kérdések alapvetően kényelmetlen, a kulturális hagyatékunktól idegen témákról való gondolkodást igényelnek. Természetesen nehéz dolog tragikus jövőképeket felfesteni és ezekről rendelkezni. De legalább ugyanennyire nehéz a saját valós pótolhatatlanságunkat mesterségesen csökkenteni. Nehéz elhinni, hogy léteznek olyan megoldások, amelyek úgy kezelik ezeket a kérdéseket, hogy közben megfelelő mértékben megtartják az alapítói, tulajdonosi kultúrát, kontrollt és felelősséget a vállalkozás felett. Pedig vannak megoldások. Egy vállalatcsoport stressztűrő képességének javítása egy holding struktúra kialakításával, vagy egy bizalmi vagyonkezelés a magánvagyon integritásának védelmére jó kezdő lépés lehet például. Természetesen itt is igaz a mondás: jobb később, mint soha.